Az ital előállítása többnyire árpa, árpamaláta, kukorica, búza, rozs, vagy rozsmaláta felhasználásával történik. A whisky összességében égetett szesz, ami erjesztés és lepárlás után kerül a tölgyfahordóba. Érdemes megemlíteni azt, hogy Skóciában, Írországban, Kanadában, az USA-ban és Japánban nemzeti italnak számít.
Mindegyik ország híres a minőségi nedűjéről. A fahordós érlelés csupán a 19. században jelent meg és csak a 20. század elején terjedt el világszerte. Azelőtt érdemi érlelés nélkül fogyasztották az emberek. A whisky kóstolása szobahőmérsékleten ajánlott, tisztán, vagy minimális szénsavmentes vízzel. A hozzáértők szerint jéggel semmiképpen nem szabad hígítani. Az italról az első írásos emlékek 1494-ből Skóciából származnak.
Ekkor még gyógyítási célokra használták, derült ki IV. Jakab skót király pénzügyi jegyzékéből. Azért érdemes vízzel feloldani a nedűt, mert a keveredés következtében a füstös ízért felelős gvajakol a felszínre kerül, ezáltal jobban érezhető és élvezhető lesz a whisky karakteres íze.